Komlóskai anzix

Vannak olyanok, akik nem szeretik a zsákfalukat, vagy nem mennek oda, ahol nincsen térerő. Egyik kollegám mesélte, hogy olyan emberek is élnek bizonyos helyeken, akik belebetegednek, ha madárhangra néz a szobájuk, és ha álmukban egy patak csörgedezését hallgatják. Az is igaz, hogy a pataktól korán kell kelni. De a Sólyomvár Panzióban az olyan korú férfiak, mint én, kapnak kisvirágú füzike teát, ami kiváló gyógyír... No, tudják, hogy mire gondolok… Azt is tudom, hogy sokan vannak, kik nem szeretik azokat a helyeket, ahol kedvesek az emberek, vagy ha a falu feletti szőlődombon fúj a szél, nem beszélve a másik dombról, ahol egy vár koronázza meg a hegy csúcsát. No, ezek az emberek ne jöjjenek Komlóskára.

Pedig jó bora van a polgármesternek - vagy ahogy én hívom: polginak -, igazi vulkanikus nedű, amolyan hegyaljai furmint, amibe - és itt jön a lényeg - belekerül valami, hogy gyógybor legyen. Az életemet kockáztattam, amikor polgármester uram párnája alól settenkedve elloptam a receptet - mindez csak most, csak Önöknek, csak ezért.

Végy 100 liter óbort, olyan furmintot, ami a szerencsi dűlőkön terem, abba helyezd be a lekvárosra, puhára érett csipkét, úgy 5 kilónyit. Kevergetés közben a csipkebogyókat enyhén szét kell nyomkodni, azon két hét alatt, amikor közösen érlelődik egy gönci műanyaghordóban. Eztán szúnyoghálón keresztül ajánlatos legalább kétszer leszűrni. No, nincs még kész, 4 évig kell hagyni érni. Ettől aszússá válik a bor színe. Ajánlja készítője esti, párnára dőlés előtti fogyasztásra, de én egész nap ihatónak tartom.

Tulajdonképpen nem ezért ragadtam billentyűzetet, hanem a gyógynövények megáldásáról szeretnék hírt hozni. A falu lakosai - pontosabban a komlóskaiaknak azon része, amelyik túlnyomónak mondható - azt tartják, hogy minden növény hasznos, de június 24-én különösen nagy, csodálatos erő költözik a füvekbe. Ezen a napon a település apraja, no meg a nagyja összeállítanak a környék gyógynövényeiből csokrokat, amit a görög katolikus templom oltár előtti asztalára helyeznek. Jut az ikonosztázok elé, de a padsorok szélére is. Ezt áldja meg a szertartást vezető egyházfi, az alábbi szavakkal:

"Mindenható és örökkévaló Isten! Ki az eget, földet, tengert és az egész látható és láthatatlan világot igéddel semmiből teremtetted. Megparancsoltad, hogy az emberek és a föld állatainak használatára füvek és fák sarjadjanak és gyümölcsöt teremjenek. Te, aki kimondhatatlan kegyességed folytán úgy rendelkeztél, hogy a növények ne csak az állatok táplálására szolgáljanak, hanem a beteg test gyógyítására is. Elménkkel és szavainkkal Téged kérünk, kegyeskedjél eme, különböző fajtájú füveket, virágokat és gyógynövényeket jóságoddal megáldani, és rájuk isteni erőddel új áldások kegyelmeit árasztani, hogy a betegségek és veszedelmek ellenében, embernek és állatnak hathatós gyógyszerként szolgáljanak…" (Sasvári és Kisfalusi gyűjtéseinek felhasználásával)

Ettől kezdve a megáldott növényeket tisztesfűnek hívják.

Azt hiszem, a legkülönösebb ebben az, hogy sokszor a növény nevét nem is ismerik, csak tudják ösztönösen, mire jó; meg azt, hogy hajnalban kell gyűjteni, mert a betegségekre a füvek akkor "kiabálnak", amit persze mi nem hallunk, mivel mi csak emberből vagyunk. Például a gonosz lelkeket is el lehet űzni annak a mogyorófának a termésével, amin kicsi mogyorók nőnek.

Persze a növényekhez sztorik is kapcsolódnak, tudtuk meg Kontrás Mihálynétól.

- Gyermekkoromban egy nyáron a szomszéd kislány megbetegedett. A kertben 9 féle fáról ágakat törtünk, visszafelé számolva ez a nyolc, aztán a hét, égészen az utolsóig. Ezeket az ágakat vízbe tették és megfürdették benne a beteg kislányt, és jobban is lett. Sőt ma már egy másik faluban él.

Még azt is lehetségesnek tartom, hogy a komlóskai asszonykórus éneke gyógyító lehet bizonyos fejfájásokra, különösen az általuk sütött pogácsával együtt, amit az egyik koncertjük alkalmával a tájház udvarán nagy mennyiségben fogyasztottam.

Mesélhetnék a pap bácsi pálinkájáról, no meg a komlóskai csinos lányokról és a panzió szakácsnőjének bobajkájáról. Leírhatnám a ruszin gombaleveske receptjét, de nem írom. Aki nem hiszi, járjon utána, Tolcsvánál balra, Erdőhorvátiban jobbra, ja és ne egy napra…

Végezetül szeretném, ha nem tartanának elfogultnak, ezért leírom, mi az, amit nem találhatnak meg Komlóskán.

Nem kell várakozniuk a piros lámpánál. Még nem raftingolnak túl sokan a patakban. Nem akart a főtéren senki megtéríteni, és az én autóm ablakát sem mosta le senki. Nem kértek tőlem pénzt és cigit, miközben az utcán sétáltam. És nem rohan a főúton senki nyakkendőben úgy, hogy a fülén a térerővel globalizálja a világot. A rendőr nem szondáztatott, és ha nagyritkán mérik a sebességet, azt messziről észre lehet venni, mert a buszmegállóban van a mérleg.

László János