Bemutatkozik a Komlóskai Görögkatolikus Egyházközség

                Templomunk alapját 1810. szeptember 9-én tették le a falu fölé emelkedő dombra. A fölszentelést 10 év múlva Mennybemenetel napján ünnepelték. Eredetileg torony nélkül épült, majd 1895-ben az Amerikában élő komlóskai hívek adományából kapta a jelenlegi tornyát. Később újabb adományokból kifestik a templombelsőt, és aranyozott gipsz stukkókkal díszítik.

                Festményei közül a templomhajóban az első a Vízkereszt, a második pedig a Feltámadás eseményét jeleníti meg. A szentélyben található az Istenszülő megkoronázása, melyet 1954-ben Petrasovszky Emmanuel készített. A szentélyt elválasztó képállvány, az ikonosztáz hiányzik, ezért a templomba belépve tekintetünk az oltárra szegeződik, amely a templomunk címünnepét, Urunk Mennybemenetelét ábrázolja. 

                A templombúcsút egykor az ünnep napján, vagyis áldozócsütörtökön tartották, pénteken pedig a fogadott ünnepet ülték, emlékezve egy állatvészre és a faluban pusztító, 1900. szeptember 26-i tűzvészre. Ma a Templomunk búcsúját a Mennybemenetel utáni vasárnapon tartjuk.

                A búcsú ünnepére mindenki, aki Komlóskainak érzi magát, innen indult el szerencsét próbálni, igyekszik hazajönni. Megtelnek a magányos, özvegyi házak és az üresen álló, hatalmas családi otthonok. Aki pedig nem tud hazajönni a búcsúra, az a Húsvétot, vagy a Falunapot tölti itthon.

                Ruszin nemzetiségünket és görögkatolikus identitásunkat egymás feltételeinek tekintjük, mely fontos szerepet tölt be az életünkben, hagyományaink megőrzésében.

                Karácsonykor például nem állítunk a templomban betlehemet, hanem a szertartás keretében, a Liturgia előtt ruszinul énekelve vonulnak be a betlehemesek az általuk készített betlehemmel. Karácsony három napján a betlehemeseket illeti a kimenő ének kezdésének a joga is.

                A Vízkereszt elmaradhatatlan ünnepi mozzanata a nagy vízszentelés, melyet a pataknál végezzük, és amely aztán egy hétre Jordánná lesz. De az egyéb szentelmények is mindennapi jelentőséggel bírnak, mint például a gyertyaszentelés, a búzaszentelés, a gyümölcsszentelés, vagy a Keresztelő János születése napján végzett gyógynövényszentelés. Ekkor különböző gyógynövényeket, tisztesfüveket kötünk csokorba, majd szenteltetünk meg. A kiszárított növényeket különböző események alkalmával használjuk fel, mint például betegség idején gyógyteákat, gyógyfürdőket készítünk, de őseink az állatokat is ezekkel gyógyították, vihar esetén pedig égették.

                Ragaszkodunk történelmünkhöz, tárgyainkhoz, hagyományainkhoz. Őrizzük ruszin énekeinket, hagyományainkat és továbbadjuk a felnövekvő nemzedéknek. Ezért tartja fontosnak a település vezetése, hogy a hétköznapi ünnepeken az iskola, az óvoda és a bölcsőde gyermekein és dolgozóin túl az önkormányzati munkavállalók is részt vegyenek a templomi szertartásokon.

                Amint minden kis településnek, nekünk is meg kell küzdeni azzal, hogy sokan szülőfalujuktól távol igyekeznek a jövőjüket megalapozni. De mi, akik itthon maradunk, fontosnak tartjuk, hogy lehessen részünk nekünk is abban, amiben a városi embereknek. Ezért kelt életre a Zempléni Gondolatok rendezvénysorozat, és erről tanúskodik az elmúlt esztendő számtalan programja is.

                Ahogy minden évben, úgy 2010-ben is ott voltunk Nyíregyházán, a Farsangi bálon. A Húsvéti időben elzarándokoltunk Rómába. Májusban, Brüsszelben az EU vezető intézményeibe tehettünk látogatást. A gyerekek részt vettek a Görögtűz táborban. A nyár végén egy hetet barangolunk Erdélyben. Karácsony előtt a már megszokott búcsúkon túl egy lelki napot is eltöltöttünk Máriapócsón.

                Az Egyházközség ugyan kicsi, nincs 300 fő, de élni akar. A nélkülözés, a nehézségek ellenére is mindig vidám, összetartó, egymáson segítő nép. És nem csak magán, hanem másokon is szívesen segít. Ezért adhat otthont mind a falu, mind pedig a templom és az egyházközség számtalan rendezvénynek, lelkigyakorlatnak, nyári tábornak, ezért lehet házigazdája sok ide látogató csoportnak, ide szervezett programnak.

                Ezt a kis zempléni falut hegyek ölelik át. A hegyekből induló források patakokká duzzadnak és átszelik a falut. Itt térerő nélkül, az erdő csöndjében, nyugalmat áraszt minden. De az ide látogatók a táj varázsán túl mindig megcsodálják a ruszin emberek életerejét, az élni akarását. És hogy miért is olyan különleges Komlóska, beszéljenek erről végül a Pancso szavai (Pancso, így nevezzük mi saját nyelvünkön ’uracskánknak’ a mi papunkat):

„ Mert a tisztessége ruszin ember élete imádság. Nem válik el egymástól az imádság az ünnep és a munka a hétköznap. Tudnak ünnepelni, mert tudják, hogy az ünnepnapi munkán nincs rajta az Isten áldása, és tudnak dolgozni, mert a munkájukra, az életükre mindig a Jóisten áldását kérik. Az élet minden megállóján a templomba jönnek. Áldást kérve a munkára, a vetésre, majd a betakarításra, a termésre. De egy-egy születésnap vagy házassági évforduló alkalmával is a Szent Liturgián találkozunk. A bánatukban is osztozó Emberszerető Istenhez fordulnak szomorú alkalmakkor, legyen az betegség vagy halál.

                Együtt imádkozunk, és együtt dolgozunk. Együtt örülünk, és együtt szomorkodunk. Ez teszi olyan különlegessé Komlóskát!”

Szertartási rend:

Vasárnapokon és Ünnepnapokon:

10:00h Utrenye

10:30h Szent Liturgia

15:00h Vecsernye

Hétköznapokon:

18:00h Szent Liturgia

17:00h Szent Liturgia Téli Időszámítás idején

Elérhetőségeink:

Pancso: Biró István (2006. szeptember 01-től)

Cím: H-3937 Komlóska, Ady Endre u. 22.

Tel.: +36 47/338 228; +36 30/953 60 90

Email: istvan_biro@yahoo.com

Egyházközségünk számlaszáma: CIB bank:

HU82  1110 0702  1991 1355  3600 0001

Tolcsva – Komlóska híveinek zarándoklata Rómába

„Szerencsésnek mondhatja magát ez a zarándokcsoport, hogy azon a helyen szállt meg, ahol a hagyomány Szent Pál vértanúságának színhelyét tiszteli. Ma Szent Pál sírjánál végezhetünk Szent Liturgiát. És hogy az emlékezés teljes legyen, a liturgikus naptár úgy hozta, hogy éppen Szent István vértanúságának a történetét olvassuk fel az Apostolok Cselekedetéből.

Egy zarándoklathoz nem is lehet szebb keretet adni, mert így emlékezhetünk arra, hogy Róma az igaz hitnek, a vértanuknak a városa.

Mindenek előtt ezt a várost tisztelte meg Isten, Szent Péter keresztre feszítésével és Pál lefejezésével. Számtalan vértanú emléke fűződik ehhez a városhoz. Nem lehet templomba menni, nem lehet úgy műemléket látni, hogy ott ne ütköznénk a vértanuk csontjaiba, és emlékébe.

…

Azt kívánom mindnyájuknak, hogy a vértanuk emlékében megmerítkőzve, teljesebb, meggyőzőbb, hitünkben megerősödött emberekként, boldog emberként térjenek vissza majd Hazánkba.”

Dr. Keresztes Szilárd püspök úr köszöntő szavai

Elmondva: Róma (Szent Pál bazilika), 2010. április 19.